Amikor a tudománykommunikátor is meghatódik...

Egy újabb - a Csodák Palotája ingyenes módszertani napjára érkezett - pedagóguscsoportot kísérve, pont a demonstrátorok vezette interaktív órákról, a tanárok által "szemléltetőeszközként" használható tárlatokról beszélek, amikor a mögöttem baktató tizenhét fős csapattal belépünk a Születés világa tematikus egységünkbe. A népességszámláló elé érve, egy pillanatra oldalra tekintek, s elakad a szavam. Odabent, a női és férfitestet bemutató tablók előtt egy tanárnő ül diákjaival a padlószőnyegen, s a fogantatás kérdéskörét vitatják meg. Legszívesebben előkapnám a telefonomat, hogy készítsek egy-két fotót a jelenetről. "Ezekben a GDPR-os időkben, nem lenne túl etikus csak így, előzetes egyeztetés nélkül kattintani párat." - vetem el a hirtelen jött gondolatot kicsit szomorúan. Kezd könnybe lábadni a szemem.
Pár éve, a New York-i Guggenheim Múzeumban hasonlót látva arról álmodoztam, egyszer majd - az akkor még csak terveken létező - óbudai Csopa is olyan hely lesz, ahol diák és tanár együtt fedezi fel a világ izgalmas dolgait. Játszanak, megbeszélnek, következtetéseket vonnak le. Ott és akkor leülve a szőnyegre, padra, párnára, ahol éppen elérkezett ennek az ideje...

Rohannék elmesélni a kollégáknak, az előző másodpercek történéseit,... Ekkor tudatosul bennem, nem vagyok egyedül :) Folytatom a vezetést. Hát kell ennél szebb illusztráció - a földön zavartalanul folyó tanóra - a tudománykommunikátor szavaihoz?

---  

A bejegyzés a szerző magánvéleménye és nem tekinthető a Csodák Palotája álláspontjának.
(fotó: Tamás Péter)