Évfolyamtársak, ha összefognak: „Kutatólaborból a Csodák Palotájába” nanotechnológiai műhelyfoglalkozás dr. Szilágyi Petra Ágotával

Szilágyi Petra Ágota és Paszternák András

2004 júniusában, tizenhárom évvel ezelőtt végeztünk az ELTE vegyész szakán, azóta talán nem is találkoztunk személyesen egykori évfolyamtársammal, Petrával. A legnépszerűbb közösségi oldalon jó pár éve ismerősök vagyunk, de egy-két lájkon kívül, nem nagyon léptünk egymással kapcsolatba.

Pár hónappal ezelőtt elindult a közös, virtuális gondolkodás egy tudománynépszerűsítő projektről. Arról chateltünk, hogyan lehetne az Angliában kutató szakember legfrissebb eredményeit interaktív workshop keretében középiskolásoknak bemutatni. Az e-mailváltásokat egy, az ELTE egykori Magkémia Tanszékén tartott vendégelőadás meghallgatása követte a tél folyamán. Itt élőben megismerhettem, mivel foglalkozik a világot látott kémikus. A prezentáció meggyőzött, a Greenwichi Egyetem laborjaiban születő újdonságokat a Csodák Palotája látogatói elé kell tárni.

Az intenzív előkészítés eredményeként 2017. május 29-31. között öt foglalkozáson közel 150 diák (egy-egy csapat a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumból, a Budapesti Ward Mária Gimnáziumból, a Jedlik Ányos Gimnáziumból, a Bolyai János Műszaki Szakgimnáziumból és Veres Pálné Gimnáziumból) vett részt a kétórás programon az óbudai Csopa Playbarban.

A „nano” mérettartományra történő játékos ráhangolódás után, vendégünk mesélt a kutatói hétköznapokról, a különböző kontinenseken végzett tudományos munkáiról, majd elemezte az energiafelhasználás aktuális kérdéseit, kihívásait, a felmerülő problémák lehetséges megoldásait. A diákokat megmozgató, gondolkodásra ösztönző fordulatokkal tűzdelt, szemléletes előadás bemutatta, miként használhatjuk a nanotechnológiát – nanovázak üregeiben létrehozott katalizátorok segítségével – mesterséges üzemanyagok előállítására.

Mi is az a nano?

Zárásként napjaink nanohirdetéseit vettük górcső alá, a tudomány és a marketing határterületén kalandozva. Természetesen a diákok és a tanárok kérdései sem maradtak megválaszolatlanok.

A harmadik műhelyfoglalkozás után beszélgettem Petrával, hogy a Csopamedia blog olvasói is megismerhessék:

Szilágyi Petra Ágotának hívnak, Budapesten születtem, jelenleg az angliai Greenwichi Egyetemen vagyok oktató.

Voltak pedagógusok, akik a kutatói pálya felé tereltek?

Számomra viszonylag hamar világossá vált, hogy a természettudományokkal szeretnék foglalkozni. A budaörsi „sárga” általános iskolában, a fizika és kémia tanárnőmre, Forró Melindára, mint egy szupersztárra néztem fel. Ekkor még magam sem tudtam, fizikus vagy kémikus legyek. Az Apáczai Gimnáziumban Villányi Attila, az ország egyik legkiválóbb szakembere volt a kémia tanárom, itt már eldőlt, hogy a vegytant választom. A kémia OTDK-án elért eredménynek köszönhetően kerültem be az egyetemre, a vegyész szakma adta magát.

Melyek voltak a fő állomások a mostani egyetemi oktatói pozícióig?

Sok utazgatás van mögöttem. A diplomámat az ELTE-n szereztem kémiából. Ezután közös doktori képzésben vettem részt az ELTE és a toulouse-i Paul Sabatier Egyetem együttműködésében. A sikeres PhD védést követően egy évet posztdoktorként dolgoztam Toulouse-ban a CNRS kutatólaborjában. További két posztdok állásom volt Edinburghban, Skóciában és Delftben, Hollandiában. Innen Ausztráliába kerültem, egyetemi előadó lettem Perthben. Másfél év után státuszba vettek a Greenwichi Egyetemen, így visszaköltöztem Európába.

Évfolyamtársak voltunk az egyetemen, téged mindig a magkémiához kötött az ember, mikor és hol kezdtél el nanoanyagokkal foglalkozni?

Eleinte valóban a Mössbauer-spektroszkópia volt a fő területem, oldatfázisú reakciók mechanizmust vizsgáltam. A doktori munkám során a CNRS koordinációs kémiai laborjában találkoztam a fémorganikus vázakkal, melyek ma központi szerepet játszanak kutatásaimban. Ezekben nanoméretű pórusok vannak, az évek folyamán ebbe az irányba tolódott el a szakmai érdeklődésem. A pórusok alkalmazhatóságának vizsgálatával foglalkozom.

Nanovázak az energiatudomány szolgálatában...

Itt ülünk a Csodák Palotájában. Gyakran hallani kutatóktól, hogy a mindennapi tudományos tennivalók mellett nincs idejük elmenni egy-egy középiskolába, tudományt népszerűsíteni. Miért érezted fontosnak, hogy partner legyél ebben az új kezdeményezésben, mely során a diákok közvetlenül ismerhetik meg kutatócsoportod eredményeit?

Amikor az ember gimnazista, fontos, hogy megfontolt, felelős, tudatos döntéseket hozzon. Kiemelt, meghatározó évek ezek a jövőnket illetően. A pályaválasztáshoz ismernünk kell a lehetőségeket. A természettudományokhoz kapcsolódó munkák általában nem annyira népszerűek, főleg a lányok körében. Azáltal, hogy kiállok a fiatalok elé, példát mutathatok a tudományos karrierépítés tekintetében.

A világ számos pontján kutattál, foglalkoztat a visszatérés gondolata?

Nagy örömet okoz számomra, hogy tudományos eredményeimről pont a Csopában, magyar diákoknak beszélhetek. Együttműködöm hazai kutatókkal, fontosak ezek a kötelékek. Globális problémákra keressük a válaszokat, mint az energiahordozók vagy a szintetikus üzemanyagok kérdése. A lényeg a tudományos eredményekben van, s ezek nem köthetők egyetlen országhoz.

Kutatócsoportot vezetsz a Greenwichi Egyetemen, mennyire másak a feladatok a doktori, posztdoktori éveidhez képest? Milyen érzés, hogy most már Te irányítasz, s mások dolgoznak az ötleteid, közös elgondolásaitok megvalósításán?

Több lehetőségem van arra, hogy a kutatások irányvonalát meghatározzam. Ahhoz, hogy a tudományos közélet számára érdekes eredményeket tudjunk felmutatni, gondosan kell kijelölni a csapásirányokat. Sajnos a másik oldalon kevesebb időm jut arra, hogy beálljak a laborba és két kézzel dolgozzam, s produkáljam az eredményeket. Ezeknek az időknek is megvolt a szépsége, nagyon élveztem, amikor kézzelfogható dolgokat tudtam létrehozni.

Tudományról könnyedén...

Ha egy pályaválasztás előtt álló fiatal odalépne hozzád, s azt kérdezné, 2017-ben miért érdemes vegyésznek mennie, a tudományos pályát választania, mit válaszolnál neki?

Aki szereti a természettudományokat, ne gondolkodjon sokat a kérdésen, vágjon bele! Számomra a legnagyobb élmény gyerekként az volt, amikor rájöttem egy-egy dologra, megoldottam egy-egy feladatot. Ez a vágy hajt engem, motivál ma is a mindennapi munkám során. Ezt próbálom átadni a diákjaimnak, fantasztikus érzés látni a szemükben, amikor megértenek, felfedeznek valamit.

Öt foglalkozást tartasz a Csodák Palotájában, ebből már lement három, mi az, amit kutatóként magaddal viszel tőlünk?

Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy mennyire aktívak a fiatalok, figyelnek, követik az elhangzott információkat. Bízom benne, elgondolkodnak a felvetett kérdéseken, s ha a tanórákon ezekről a témákról hallanak a későbbiekben, felidézik a közös műhelyfoglalkozásunkat.

Köszönet Petrának, aki fontosnak érezte, hogy kutatásait megismertesse a középiskolásokkal, Mizda Katalinnak, a Csodák Palotája ügyvezetőjének, aki támogatásáról biztosította az új ismeretterjesztő kezdeményezésünket, Mátrai Anikónak és Serfőző Andreának a szervezés terén nyújtott segítségért, valamint az iskolák lelkes pedagógusainak és diákjainak!

P. A., a szerző a Csodák Palotája tudománykommunikációs vezetője