Vegyész koromban három gyártótól voltak pásztázó tűszondás mikroszkópok a laborban. Két cég műszereivel megtanultam mérni, a harmadikkal kapcsolatban mindig halogattam a betanulást. Teltek-múltak az évek a kutatóközpontban, végül nem mélyedtem el ennek a típusnak a működésében. Amikor posztdoktorként külföldre kerültem, az ottani nanointézetben pont ezt a harmadik készüléket használták. Eléggé mérges voltam magamra, hogy nem tanultam meg odahaza, nyugodt körülmények között a használatát.
A szabadulószobákkal nem szeretnék így járni. :) Néhány napja vettem egy mély levegőt, átcsoportosítottam az egyéb teendőket, belevágtam. Cseperke, Marika és Orsi remek tanítómestereknek bizonyultak. Rengeteg tanáccsal láttak, beavattak a szobák "titkaiba". Ma már lakatokkal, egymásra épülő logikai feladatokkal álmodom.
Minden szabadulás, akarom mondani szabadítás, más és más. Vannak akik korábbi tapasztalatokkal felvértezve érkeznek a Csodák Palotájába, mások itt zárkóznak be először. Akadnak, akik azonnal ráéreznek a Vészhelyzet, A mérnök szobája, A megújuló város és a Világjáró ízére, másoknak kell egy kis segítség az induláshoz.
A koordinátor székében ülve néha talán még jobban izgulok, mint a játékosok. Amikor mosolygó arcokat látok a képernyőn, a kinyíló ajtóban, az mindig nagy öröm. A visszajelzések, élmények begyűjtése/meghallgatása után nincs idő tétlenkedni, 15 perc jut arra, hogy minden a helyére kerüljön. A kordonnál már ott várakozik egy újabb csapat, akikkel újra átélhetjük a tudományos szabadulás örömét.
Gyertek el, próbáljátok ki Ti is!