Tudománynépszerűsítés a raclette és a fondue földjén

A svájci "Csopa" nyomában...
Kora reggel fut be a vonatunk Luzernből, a zürichi főpályaudvar 8-as vágányára. Nem kell sokat keresgélni, máris az egyik földalatti peronon várjuk a nyolcas S-bahnt. Ideje megszakítani a tavaszi nyaralást, s kicsit visszatérni a munkához. Irány Winterthur, pontosabban Oberwinterthur. Itt található Svájc egyetlen science centere, az éves szinten 260 ezer látogatót vonzó Technorama. A pontos számot vendéglátómtól hallom, de ne siessünk ennyire előre. 

A helyi állomástól tíz perces sétával érhető el az ottani „Csodák Palotája”. A parkolóban sorakozó buszok jelzik, nagyüzem van ma a tudományok házában. Odakint vizes játékok, odabent tágas terek fogadják a messziről jött látogatókat. Egy gyors telefon a pénztárból, s máris jön Marine Lachaud, a demonstrátori csapat vezetője. Az előzetesen gondosan megtervezett szakmai vizit első tárgyalópartnere. Meg sem állunk a második emelet irodákat rejtő részéig, egy órán keresztül beszélgetünk az intézmény történetéről, célkitűzéseiről és a mindennapi működés ügyes bajos dolgairól. 

Mi lehet odabent?
Délben Barbara Neffel, a kiállítások vezetőjével ebédelünk a hatalmas önkiszolgáló étteremben. A Knédli és tudomány blogbejegyzést követően, már van összehasonlítási alapom a tudományos élményközpontok éttermeinek tekintetében. Megvitatjuk az aktuális fejlesztéseket, áttekintjük az európai tudománynépszerűsítés helyzetét. Visszatérőben a tárgyalóba, benézünk a hatalmas műhelybe, az új eszközök létrehozásának helyszínére. Impozáns, szólok elismerően házigazdánkhoz. Átszaladunk a „pénzverdei” modellvasút gyűjtemény tárlói és terepasztalai között. 

Táncoló labda kicsit másként...
Vár már ránk David Nef az oktatási csoportból. A „Tanárkávézóban” - ahova hetente több alkalommal is betérhetnek a pedagógusok módszertani tanácsokért – hallunk az idei szezon programjairól, a laborok, bemutatóterek aktuális kínálatáról. Párhuzamosságokat keresünk a hazai és az alpesi ország módszerei között. Kicsit játszunk is az asztalon heverő eszközökkel. 

A háromórás „elméleti” rész után jön a gyakorlat. Ideje feltérképezni a több mint 500 eszközt felvonultató háromszintes teret. Ez a kilencedik science center, melyet az elmúlt két hónap alatt felkeresünk. Kutatom az újdonságokat, az „ezt még máshol nem láttuk” attrakciókat. Néha még a feleségemet is „továbbrángatom”, amikor belemerül egy-egy játék tudományos rejtelmeibe. Mágnesesség, mechanika, elektromosság. Majd következik a levegővel foglalkozó időszaki tárlat. Fény, árnyék, illúziók, fából készült gépek, hangtan – van itt minden, aminek egy „Csopában” lennie kell. 

Belesünk a kémiai, biológiai és fizikai laborokba. Nincs nehéz dolgunk, csupa üvegfalak mögé rejtették ezeket. A konyhakémiai labor ötletes berendezése láttán, dobban egy nagyot a szívem. 

Kinti csodák...
A gázok fizikájáról szóló előadásból csak a záró „mennydörgést” halljuk, egy demonstrátor körbeszalad a tárlaton, hogy felkészítsen mindenkit a nagy robajra. 

Feltérképezzük a szabadtéri, nagyobb beruházás előtt álló, kültéri park kínálatát, s lassan továbbindulunk. Előtte még szakmai szemmel végigböngésszük a hatalmas shop kínálatát. 

Svájc rengeteg látnivalót tartogat a turisták számára, ha mégis van egy szabad félnapunk, nézzünk be a winterthuri Technorámába, alig fél óra Zürichtől vonattal!



A bejegyzés a szerző magánvéleménye és nem tekinthető a Csodák Palotája álláspontjának.

Megjegyzések