CT - Csopa Tudás rovatunkban ezúttal is Egyed László szemezget az elmúlt hónapok tudományos híreiből.
A Rajk László Szakkollégium Jeffrey Pfeffert,
a Stanford Egyetem professzorát választotta meg a 2016-os év Herbert
Simon-díjasának. A professzor május 22-én tartott nyílt előadást a Tudományos
Akadémián Dying for a Paycheck: The Workplace and Human Sustainability
(Meghalunk a fizetésünkért: a munkahely és az emberi fenntarthatóság) címmel.
Jeffrey Pfeffer szerint a munkahely megbetegít(het), szó szerint.
Azok a vállalatok, amelyek jó munkahelyi körülményeket teremtenek, nemcsak
elkötelezetté teszik dolgozóikat, és növelik a bevételüket, hanem javítják
alkalmazottaik fizikai és szellemi egészségét, növelik várható élettartamukat.
Miközben az egészségügy helyzetét vitatva szó kerül az egészségbiztosítási rendszertől, az életmódról, az
egészségügy hatékonyságáról, nem esik szó a munkahelyi körülményekről.
Jeffrey Pfeffer |
Egy 2002-ben a British Medical Journal-ban megjelent
cikk szerint, 25 éven át követve a
vizsgálati alanyokat, azoknál a dolgozóknál, akiknél magasak voltak a munkával
kapcsolatos követelmények, de erre kevés volt a ráhatásuk (munkahelyi
autonómia), több, mint kétszer gyakrabban következett be szív-érrendszeri
betegség okozta halálozás.
A National Institute for Occupational
Safety több vizsgálat áttekintéséből kimutatta, hogy a munkahelyi túlterheltség
miatt nő a munkahelyi balesetek száma, gyakoribb az elhízás, a dohányzás, az
alkoholizmus, az egészségi problémák, és nő a halálozás is.
Kimutatták az összefüggést a
munkahely-család konfliktus és a kábítószerhasználat, a depresszió és egyéb
kedélybetegségek, valamint az általában rossz egészségi állapot között.
A munkahelyi igazságtalanságok is
egészségügyi kockázatokkal járnak, pszichiátriai rendellenességekhez, betegség
miatti távollétekhez vezethetnek, a dolgozó az egészségi állapotát rossznak
ítéli meg (Pfeffer szerint az egyén saját megítélése a legjobb jelzője a rossz
egészségi állapotnak).
A vállalati leépítés is súlyos
egészségügyi következményekkel jár, mind az elbocsátottaknál, mind a
megmaradóknál. Nagyobb leépítés után a munkahelyen maradóknál nő a dohányzás
gyakorisága és a betegség miatti távolét gyakorisága is. Az elbocsátott férfiak
között az elbocsátást követő négy évben a halálozás 44 százalékkal nőtt, egy a
Journal of Human Resourses-ban közölt tanulmány szerint, miközben ez nőknél nem
változott, és férfiaknál sem hosszú távon. Azonban rövid távon mindkét nemnél
kétszeresére nőtt az öngyilkosság és alkoholizmus miatti halálozás.
A túl hosszú munkaidő mintegy 20
százalékkal növeli a halálozást.
Ugyancsak rossz hatással van a
dogozók egészségére a több műszakos munka, ez mintegy 30 százalékkal növeli a
megbetegedések számát.
Pfeffer professzor azt is elmondta,
hogy Európában több, mint 20 százalékkal alacsonyabbak a munkahelyi körülmények
miatti egészségügyi kiadások, mint az Egyesült Államokban. Becslése szerint az
Egyesült Államokban az „egészségtelen munkahelyek” az egészségügynek évi 180 milliárd dollár
többletkiadást jelentenek, és évente 120 ezer ember hal meg ezek következtében.
Ráadásul mindezek kiküszöbölése, a
nagyobb autonómia a munkában, a munkahely-család konfliktus csökkentése, a
munkahelyi igazságosság, a támogató környezet növeli a termelékenységet,
csábítja a jobb minőségű munkaerőt, növeli a dolgozók elkötelezettségét,
csökkenti a hiányzásokat – a Fortune magazin „100 legjobb vállalat, ahol jó
dolgozni” listáján szereplők rendre jobban teljesítenek másoknál, még a tőzsdén
is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése