TÖRTÉNETEK TUDÓSOKRÓL - Egyed László gyűjtése: Oláh György

Oláh György, Nobel-díjas kémikus mesélte pályaválasztásáról:

Fiatalkoromban, még az egyetem előtt, sok minden érdekelt, a középiskolában a nyelveken kívül különösen a történelem, a filozófia, az irodalom és még sok minden más. Ezt soha nem bántam meg, mert amikor az ember elkezd egy tudományos pályát, akkor az idejének a legnagyobb részét leköti a kutatás, nem sok ideje marad másra. A pályaválasztásomat tulajdonképpen az döntötte el, hogy Magyarország kis ország, és gondolnom kellett arra, hogy olyan pályát válasszak, amiből meg is lehet élni. Hány filozófusnak biztosít megélhetést Magyarország? Ezért választottam a kémiát. Viszont amikor elkezdtem tanulni, megragadott a kémia.

Szintén Oláh György mesélte, hogy egyszer találkozott egy tudóstársával, aki azt mondta neki: most már elhiszem, hogy Ön magyar, csak a magyarok tudnak ilyen csúnyán angolul beszélni.

Oláh Györgyről mesélik, hogy az agya folyton jár, és ami eszébe jut, akár mondjuk úszás közben is, azt feljegyzi egy jegyzetfüzetbe. Ebben egy sor olyan gondolat is van, amivel azóta sem foglalkozott. Amikor erről a füzetről kérdeztem, így válaszolt:

Nem is egy, hanem sok ilyen füzetem van. Az az igazság, hogy a kutatás nem olyan, hogy az embernek van egy jó ötlete, és akkor ez mindig megvalósul: az embernek a legtöbb ötlete soha nem valósul meg, méghozzá sok minden miatt. Sok ötletről később kiderül, hogy nem jó, rájövünk, hogy miért nem lehet megvalósítani. De vannak olyan ötletek is, amelyeknek még nem jött el az idejük, de talán évtizedek múlva megvalósulhatnak. Szerintem a kutatás is olyan, mint a művészet. Azt hiszem, egy zeneszerző, festő vagy szobrász is sok mindent elképzel, de nem mindenből lesz befejezett mű. Ugyanez van a kutatásban is. Nekem az életben az örömöt mindig az jelentette, ha olyasmit csináltam, ami váratlant hozott, ami előre nem megtervezhető.

(forrás: Egyed László / illusztráció: File Petra)