Johannes Kepler

JOHANNES KEPLER – CSILLAGÁSZ

(1571. december 27. - 1630. november 15.)

Keplernek édesanyja keltette fel érdeklődését a csillagászat iránt, amikor megmutatta neki gyermekkorában a Holdfogyatkozást és az akkor feltűnő üstököst. Az iskolában kimagasló tanulmányi eredményeket ért el, ezért a Grazi Egyetemre hívták matematikát és asztronómiát tanítani. Később császári udvari csillagászként dolgozott, ahol minden tudományos eszköz rendelkezésére állt. Megnősült, két gyermeke született.  A császár halála után azonban nehéz idők vártak rá;  jól fizető állását el kellett hagynia, édesanyja és felesége is elhunyt. Kénytelen volt matematikusként elhelyezkedni Linzben, hogy  gyermekeit fel tudja nevelni. 1627-ben adta ki „Rudolf-féle táblázatokat”, amelyben a bolygópálya-leírásokat rögzítette. Nyomorúságos körülmények között hunyt el Regensburgban, ahol jeltelen sírba temették.

Kepler írta le elsőként a bolygó-mozgás törvényeit, mely szerint a bolygók ellipszis pályán mozognak, és annak egyik gyújtópontjában a Nap áll; „a bolygók vezérsugara azonos idő alatt, azonos területet súrol, valamint a bolygók Naptól való átlagos távolságainak köbei úgy aránylanak egymáshoz, mint a keringési idejük négyzetei.”

Rövidlátóként a fénytörés, a távcső működési elve és az optikai leképezés különösen érdekelte, így az optikát kutatási eredményei által tudományos szintre emelte. Foglalkozott a szem működésével, és megmagyarázta a szemüveglencsék működését. Több krátert, kisbolygót és a NASA által felbocsájtott űrszondát is a tiszteletére nevezték el róla.

(forrás: Wikipédia/ illusztráció: Budavári Eszter)

*

„A fizikai törvények belül esnek az ember szellemi felfogóképességén; Isten azt kívánta, hogy felismerjük őket.”