fizikus
Középiskolai tanulmányait a debreceni református kollégiumban végezte. Tanárai - Jakucs István és Nyáry Béla
- ajánlásával került be a Pázmány Péter Tudományegyetemre (a mai ELTE)
és az Eötvös Kollégiumba. Négy évig Berlinben ösztöndíjas kutatóként
dolgozott, itt a fizika legújabb eredményeit ismerte meg. 1930-tól a
szegedi egyetem elméleti fizika professzoraként dolgozott. 1936-48
között az Egyesült Izzó laboratóriumának vezetője, a budapesti Műegyetem
tanára volt. Számos találmánya volt a fénycsövek és elektroncsövek
fejlesztése, a rádióhullámú technika területén. Kifejlesztette a
fotoelektronsokszorozó elvén alapuló részecskeszámláló berendezést.
Elektronikai kísérletei során jutott a nevezetes Hold radar kísérlet
gondolatára: a Holdra sugárzott és onnan visszaverődő radarjelek
mérésére. A mérést az általa tervezett jelismétlési és jelösszegzési
módszer alkalmazásával, munkatársai segítségével 1946. február 7-én
hajtotta végre először. Ettől az időponttól számíthatjuk a magyar
űrkutatás történetét. 1948-ban emigrálni volt kénytelen, magyar
állampolgárságától, akadémiai tagságától megfosztották. Az USA
szabványügyi hivatala (Bureau of Standars) munkatársaként dolgozott.
Javaslatára fogadták el a méter új, a fény terjedési sebességén alapuló
definícióját, amelyet munkatársaival, nagy pontossággal meghatározott.
Számos kitüntetésben részesült. 1989-ben az MTA rehabilitálta és
visszaadta tagságát.
A Csodák Palotája ezúton mond köszönetet a História – Tudásnaptár szerzőinek és szerkesztőinek a tudóséletrajzok felhasználásának engedélyezéséért.
