Ezen a délelőttön telitalálatom van, a szerelvényen kicsit hangos csoport és a négytagú, Budapest látnivalóira rácsodálkozó, Kajla-füzetet szorongató csapat is a Csodák Palotájába tart. Beelőzöm őket, előttük érek a bejárathoz. Mondanom kell valamit a pénztárosoknak, egyszerűbb kivárni azt az 5 percet a nyitásig itt, mint az irodák felől megközelíteni a pultot. Bármennyire sietek, az első helyet ma nem nyerem meg. Egy másik csoport, s egyéni látogatók is gyülekeznek már az üvegajtó előtt. "Lassan múlik el ez az öt perc!" - nézem feszülten az órámat, toporgok bebocsájtásra várva. 10:00 kitárul a csodák birodalmának kapuja. Gyorsan átadom az információkat, s már indulnék is az íróasztalom felé, amikor rám tör az a furcsa érzés. "Csopa-kör!!!!" - súgja egy belső hang.
El is indulok kedvenc utamon. Mielőtt belépek a Természet műhelyébe, elolvasom a látogatót köszöntő szöveget, ezerszer megtettem már, valahogy így lesz teljes a bejárás. Odabent kacsintok egyet az Érző lényre, integetek a gólyáknak, megnézem nőttek-e tegnap óta a gombák az óriás kaleidoszkóp oldalán, áll-e még a mostari Öreg híd, csicseregnek-e az erdő madarai? A Tudósok csarnokában mindig elgondolkodom azon, hogy éjszaka vajon nálunk is életre kelnek-e a kiállított tárgyak, mint az Éjszaka a múzeumban című filmekben. Mit mondhat egymásnak Hugonnai Vilma és Einstein? Vitatkozik-e Tesla a Nobel-díjasok falán néhány percre felvillanó kutatókkal? Miközben azon töprengek, tegnap ugyanitt állt-e Szilárd Leó bábuja, lassan elhagyom a termet, s a Mágneses mező felé veszem az irányt. "Olyan jó lenne egyszer leülni, magas, mágneses tornyokat építeni, mint a gyerekek." - játszom el a gondolattal. Az Űrállomás számomra a legrejtélyesebb, ideje lenne újra nekifutnom a Record küldetésének, s a futófolyosót is régen próbáltam már ki. Mielőtt leszállok a Földre, azért még megnézem a Holdra lépő űrhajóst a hátsó sarok Apollo 50 tárlatán.
Felbaktatok a lépcsőn, Spóner Hajnalka múltidéző képeinél időzök egy kicsit. A szabadulószobák előtt megfogadom, hogy most már tényleg itt az ideje, hogy elsajátítsam a koordinálásuk tudományát. A Galaxis rendezvényterem előtt csak sóhajtok egyet, de jó lenne újra programokat szervezni, mint a koronavírus előtt. A Születés világában felkeresem a rekordideig vemhes alpesi szalamandrát. Odakint a közösségi térben köszönök a csocsóasztalok bábuinak, belenézek a Lego-mozi varázslatos réseibe. Az Illúzióknál nem maradhat ki a lélegző négyzet és a hátsó nagy hologram, s miközben azon morfondírozom, ezer éve nem voltam már a Körmoziban, Newtonhoz is belesek az almáskertbe.
Előkeresem a belépőkártyám, szippantok egyet a Richter Gedeon labor levegőjéből, zárásként még adózom néhány pillanatot Öveges József ismeretterjesztő munkássága előtt az életét bemutató tárlatnál. "Na jó, a Tersus kukáshajós tablóig még elsétálok!" - hozom meg a döntést. Az Öveges terem irányába mutató táblától visszafordulok, leülnék az interaktív asztalok mellé, de vár a munka. Miközben kilépek a játéktérből, megfogadom, hamarosan újra bejárom a nagy Csopa-kört!
a szerző a Csodák Palotája tudománykommunikációs vezetője
(fénykép: Tamás Péter)